empirebattles.co.uk

empirebattles.co.uk

Shelley Óda A Nyugati Szélhez - Percy Bysshe Shelley: Óda A Nyugati Szélhez - Motto

a-végső-állomás-5-teljes-film

Legyek hárfád, mint hárfád a vadon, hulló lomb vagyok én is, ne kimélj! Ha vad zenéd felzúdul szabadon, lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély dallal, mely édes, bár fáj, – óh te zord lélek, légy lelkem, én s te: egy személy! Holt szellemem a Tér ölén sodord, tört lombként, melytől sarjad ujra más! s dalom égő zenéjét messzi hordd, mint oltatlan tűzhelyről a parázs röpűl, óh szórd szét, hol csak ember él! Ajkam szavából prófétás varázs kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél, késhet a Tavasz, ha már itt a Tél? Kiadó Budapest, Magvető Kiadó Az idézet forrása Szerb Antal: Száz vers. 287, 289, 291, 293. p.

Percy Bysshe Shelley: Óda a nyugati szélhez - MOTTO

IV. Ha volnék holt avar – játékszered, Ha vert hullám; tűrném uralmadat, Ha felhőként szállhatnék fent veled, Erődben társ; épp csak nem oly szabad, Mint tenmagad, Te fékezhetetlen! Vagy épp, ha mint kamasz-fi bajtársad Csodáid élném túl Mennyeken! Hogy aztán, égi tempód, fájdalom, S a félsz víziót láttasson velem, Imám feléd, így végső alkalom; Emelj hát; ár, felhő legyek, s levél! Élet-tövisbe hulltam, kínzatom; Korom béklyóiban vergődöm én; Ki, mint Te: büszke, féktelen, s serény. V. Mint szól a fák húrján hars rengeteg; Lantoddá tégy, zengj pőre létemen Fennkölt harmóniát; hang-ár remeg, Vihar, s egyszerre langy, mély ősz-elem, Édes-bús tónus. Hagyd, hadd változzék Lelked lelkemmé; válj eggyé velem! Vezesd holt szellemem túl mindenség Telén; a lomb-avarral küzdjem át, S ráolvasásként lantosod versét Hintsd, mint egy el nem hamvadt szív dalát, Szórd szómat szét ez alvó földtekén, Mint serkentő szikra-próféciát! Vad harsonám, oh Szél, Te, itt a tél; Mondd, hogy mögé tavaszt is rejtettél!

Átvált Magyar forint (HUF) és Román Lei (RON) : Valuta átváltás kalkulátor

olvasási idő: 4 perc | megosztás | 0 | I Nyugati Vad Szél, Ősz élő lélegzete, láthatatlan alakod halott lombokat hajt, mint szellemeket egy varázsló keze, sárgák s feketék, sápadtak, lázpirosak, pestissel messzi űzött sokaság; te szél, ki szárnyaló magokat hordasz téli vak ágyba, hol hűs mélyben nyugszanak szerteszét, mint tetemek, saját sírjában mind, amíg azúr Tavasz-húgod megfújja hangszerét az álmodó földek fölött, és megtelik (édes rügyeket pásztorol nyájak helyett) élő színnel-illattal a hegy és a sík; vad Lélek, ki mindenhol ugyanúgy siet, őrző és romboló, hallj hát, hallj engemet! II Te, kinek sodrán villong a meredek ég, míg lágy felhők hervadt levélként hullanak, miket Menny s Tenger ágbogairól letépsz; villám angyalai; megannyi tág alak hullámtörések kék felszínű fészkein, emelkedő, erőszakos Menád-hajak lobbannak sorra föl az égmagas zenit és a horizont halvány szegélye között; viharok fürtjei. Gyászhanggal föltelik a haldokló év, s összezárul a zömök éjjeli kupola a roppant sír felett, beboltozza a meggyűlt párák és ködök hatalma, és a légnyomásból megered a sötét eső, s tűz és jég; hallj engemet!

Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Shelley, Percy Bysshe: Óda a Nyugati Szélhez (Ode to the West Wind Magyar nyelven)

Elemzés

  1. Charlie és a csokigyár letöltés ingyen teljes
  2. Bosszú vagy szerelem 14 rész
  3. Angry birds letöltés telefonra ingyen samsung laptop
  4. Percy Bysshe Shelley: Óda a Nyugati Szélhez - 1749
  5. Harry potter 5 rész teljes film magyarul videa 2016
  6. Film letöltés android telefonra ingyen magyarul
  7. 15 csatornás időprogramos távirányító programozása - Szerelé
  8. Usb jack átalakító media markt live

Percy Bysshe Shelley: Óda a Nyugati Szélhez - 1749

facebook youtube Főoldal Évfolyamok szerint Szerző szerint Előadó szerint Alberti Zsófi Balsai Móni Benedek Miklós Bíró Kriszta Borsi-Balogh Mátè Csórics Balázs Csuja Imre Farkasházi Réka Fodor Tamás Fullajtár Andrea Gálffi László Kamarás Iván Kárász Eszter Parti Nagy Lajos Pokorny Lia R. Kárpáti Péter Radnay Csilla Összes videó GYIK Keresés... Szerző: Percy Bysshe Shelley Cím: Óda a nyugati szélhez Évfolyam: 10. évfolyam Elmondja: G. Erdélyi Hermina 2020-04-20T01:52:37+02:00

Percy Bysshe Shelley Óda a nyugati szélhez Könyvajánló - Libri Magazin

– óh, halld dalom! Ki felvered nyár-álmából a kék Földközi Tengert, mely lustán pihen kristályos habverés közt fekve rég habkő fokoknál, Baiae öbliben s álmában agg kastélyok tornya ring a hab sűrűbb napfényén égve lenn s azúr moszat s virág veti be mind, oly szép, hogy festve sem szebb, – óh, te Szél, ki jössz s Atlant vad vízrónája ing s fenékig nyílik s látszik lent a mély tenger-virág s mit az iszap bevon: a vízi vak lomb, mely zöldelni fél, mert hangod csupa sápadt borzalom, melytől remeg s széthull, – óh, halld dalom! Ha lomb lehetnék s vinnél, bús avart, vagy felhő, szárnyaid közt lengeni, vagy hullám, mely, bár zúgasd és kavard, szabad, majdnem miként Te s adsz neki erőt, erős úr! – vagy ha csak kora kamaszidőmnek térne gyermeki víg lelke vissza, óh ég vándora! – midőn társad valék s hivém: elér a lélek s túlröpül, – óh tán soha nem zengne jajszóm, mely most esdve kér ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt, mert tövisekre buktam s hull a vér s zord órák súlya húz s lánccal fon át, lelked szabad, vad, büszke rokonát!

III Ahol te fölverted nyári álmaiból a kék Földközi-tengert, elfekszik simán, nyugodt a kristály-orsók áramaitól, habkő szigetnél, Baia partjainál; aludt és látott palotákat, tornyokat rebbenni lenn az erősebb hullámvilág, mindet benőtte az azúr rügy és moszat oly üdén, hogy nincs érzék lefesteni! Szél, utadnak az Atlanti-víz áramot ad hasadékokba csapva, míg a messzi mély fenéken sós virág s nyirok-fák tengenek az óceánnyi alélt lomb alatt; zenéd jól ismerik, fosztja őket a rettenet, szürkévé nőnek s ránganak; hallj engemet! IV Lehetnék holt levél, mit magaddal viszel; lehetnék gyors felhő, aki száll, mint magad; hullám, mely a hatalmadtól lüktet, hiszen erődön osztozik, és csaknem oly szabad, mint te, föltartóztathatatlan! Legalább ha lehetnék az a kölyök, ki megmarad társadnak, közös mennyei barangolás, mint volt, túllépni égi sebességedet nem puszta vízió; nem küzdenék tovább veled imámban, mit fájó hiány vezet. Emelj föl, hadd legyek hullám, felhő, levél! Eleven tövisekre hullok! Vérezek!

Afféle, mint te, akit itt órák nehéz súlya leláncol: büszke, gyors, kitörni kész. V Tégy hangszerré, akár az erdőségeket, hadd hulljanak leveleim, mint az övék! Roppant hangzataid tumultust keltenek akár az őszmélyi tónusból is fölénk; édes, bár szomorú. Lélek, erőszakos, a lelkem légy! Te lobbanékony, én te légy! Holt gondolataim vidd égi utakon tört lombként, míg belőlük új kezdet fakad! S míg versem varázserejét megmutatod, szavam, mint égő kandallóból parazsat s hamut, az emberek közé fuss szórni szét! Add meg, hogy ajkam, míg a földnek álma tart, próféciáknak hangszere legyen! Te Szél, távol van-e még a Tavasz, ha jön a Tél?

Negyedik kiadás. 286, 288, 290, 292. p. Óda a Nyugati Szélhez (Magyar) Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad! Te láthatatlan! jössz és mintha mord varázsló űzne szellemrajt, szalad a sárga s éjszín s lázpiros csoport: a pestises lombok holt népe, – Te, kinek szekere téli sutba hord sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le, aludni, mint a test, mely sírba dőlt, míg azur húgod, a Tavasz szele megint kürtjébe fú s riad a föld s édes bimbónyáj legel a napon s völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt; vad Szellem! szálló, élő mozgalom! ki rontasz és óvsz! halld, óh halld dalom! Te, kinek – míg az ég reng, – áramán omló felhő, mint hullt lomb, andalog, hullatja busa ág: Menny s Oceán s zápor zuhan s villám, bús angyalok, s kibomlik már kék útad tág legén mint vad menád-haj s szikrázik s lobog az ég aljától, hol kihúnyt a fény az ég ormáig a közelgető vihar sörénye! – Óh, Te, a szegény év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető gyanánt az Éj, e roppant sírhalom borúl körül s bús boltját reszkető páráid terhelik s a hűs falon vak víz s tűz s jég tör át!